Az én ködmönöm...
Ne vedd magadra!
Ne vedd magadra!
Kis családom némely tagjai felhúzták az orrukat bejegyzéseimen. Pedig nem kellene. Ez az egész - nevezzük fáradt gôznek - nem arról szól, hogy mindenki hülye, ostoba, és konvencionális, csak én nem. Pont fordítva. Aki egy picit is a sorok mögé lát, tudhatja, hogy pont én vagyok konvencionális kicsiny lelkem legmélyén, csak jól titkolom. Kifejezetten irigy vagyok azokra az emberekre, akik fel tudnak mutatni valamit, nyoma van eddigi életüknek. Legyen ez gyerek, család, vagy akár tárgyiasult bármi. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem ôket. Sôt, mélységes tiszteletem és sok-sok fejhajtás, amiért vállalják a hétköznapi harcokat azért, hogy mindazt, ami az övék, meg tudják tartani. Én még csak növényeken és a kutyámon kísérletezem felemás sikerrel.És soha, de soha nem nézem le a családom. Mert bármi is történt - olykor tényleg hajmeresztô dolgok - mindig ott voltak/voltunk egymásnak, és korlátok nélkül segítettünk, ha arra volt szükség. Tényleg. És ez ritka. Nagyon. Családi válságstábunk kiválóan mûködik. Meg az ünnepek is. És nem tudom ki urigeller (vagy kicsoda), de irigylem, hogy ti tudjátok, mert ez azt jelenti, hogy a jelenben éltek, én meg nem.
Respekt. Szívbôl. Tényleg. Neked is Tradi.
Nem mindig jó a jelenben élni...
VálaszTörlésDe a múltban sem. Én például nagyon rühellnék abban élni-lélegezni. Kivéve a 13 éves korom előtti időszakot (bár azért voltak szép felvillanások is).
Sem a múltban, sem a jelenben - hát marad a jövő.
De az meg milyen?
Főképp olyan, amilyenné mi tesszük.
Na, ezért vagyok betojva :))
Hááát, a jövôképekkel én is hadilábon állok. Mert egyszemélyes. Eddig legalábbis... Na jó, Dömper szerepel benne.
VálaszTörlésMondjuk akkor sem volt többszemélyes jövôképem, amikor férjhez mentem. Ez gáz.
Az én családom nem tud sokat rólam... Anyám egy picit, a többi meg semmit.
VálaszTörlésJó ez így.