Hormonmormon

Egészségüggyel kapcsolatos kálváriám folytatódik. Lucával egyetemben benyeltem valami virgonc vírust, plusz begyulladtak a tejmirigyeim szombatra, a mellkasom le-leszakadt, ezért a SOTE I. számú szülészetén kötöttem ki – nem szülés céljából.

Jófej doki volt az ügyeleten, látásból ismertük egymást köszönhetően a Luca jöttét megelőző másfél hónapos murinak, a szülésemnél is ott volt, örültem neki. Mondtam, már nyolc hónapja nem szoptatom a gyerekem, plusz volt hormonzavarom, emberes, akkor nem javasolták egy másik hormontartalmú készítmény szedését is - még tejapasztás céljából sem.

Dokker nemigen értette a dolgot, miszerint hogy lehet, hogy rendszeresen járok nőgyógyászati kontrollra, endokrinológus is lát három havonta, mégsem zavart senkit, hogy fájnak a melleim. Megvizsgált, közel hajolt, megnyomta az emlőmet, majd megtörölgette a szemeit (...), elküldött vérvételre, fehérvérsejtszám és egyebek meghatározása céljából. Később együtt örültünk, hogy nem kell semmimet felvágni. Kaptam cserébe jó kis hormontablettát, amitől lezuhant a vérnyomásom kábé hatvanperkettőre, hisztis lettem (tegnap kishíján kurvaanyáztam a játszótéren), este órákon át zokogtam gyakorlatilag bármin (ebben mindszentek is a segítségemre volt). Luca éjjel köhögött, takkert szívtunk párszor, reggelre a hangom kezdett búcsúzni, mostanra az orrom fújom rendesen, ha tudna mi távozni rajta keresztül.

Prolaktin. Az új memoriter. Még két hétig kell szednem a bogyókat, öt hét múlva újabb vérvétel, teljes hormonszint-meghatározás, aztán irány a diliház.