Tipokrata

Most érkezett el az a pillanat, hogy legalizálnom kell szakmai tevékenységem, mivel rogyásig vagyok munkával és kissé ciki már, hogy másoktól kell számlát kunyerálnom, vagy éppen kezeimet széttárva sűrűn pislogva a következő mondatokat hebegnem: „szááámla? az bizony nincs, de már alakul a cég". Ezért a titkosítás. És mivel pályázni is szeretnék majd, nem biztos, hogy szerencsés, ha dr. gúúgli segítségével társítani tudják a nevemhez és a Typokrata Kft-hez például a „geci vs. drogos" bejegyzésemet. A Szociális és Munkaügyi Minisztériumnál például biztosan kiverné a biztosítékot. Amivel nekem sok gondom nem volna, leszámítva, hogy nem kapnék munkát. Szarni rá, mostanság úgy is divat az anorexia.

A titkosítás felvetése kapcsán sok-sok levelet kaptam számomra ismeretlen emberektől, melyben írták, szeretnének hozzáférést. Furcsa érzés, mivel én is követem titokban mások életét, napról-napra látogatok el ugyanazokra a helyekre és olvasom, hogy kivel mi történik és őszintén nem hittem, hogy másokat érdekelhet, mi történik velem.

Az elmúlt időszakról kicsit szomorkásan írtam, de nehezen is éltem meg. Ez az utóbbi hat hónap eddigi életem legnehezebb időszaka volt. Igyekszem az ingatag és labilis pontjait stabilizálni és magam megnyugodni kicsit. Remélem hamarosan visszatér belém a szarkasztikus Uma és talán ti tudtok jókat nevetni - mint korábban.

Szóval továbbra is csak azt tudom ígérni, amit eddig is adtam magamból: