2013. augusztus 6., kedd

hola herceg

Mivel a jövőben legalább kéthetente letérni szándékozom az otthon+iroda+óvoda útvonalról, remélem akad majd egy kedves, normális, nem anyafüggő, nem drogos-alkoholista, nem látens pedofil, nem depressziós-pszichopata, normális egzisztenciával bíró értelmiségi fiú, aki alkalomadtán elkápráztat.

2013. augusztus 5., hétfő

drú sem tudta

Az ötven első randi c. film kicsit olyan, mint az elmúlt háromnegyed évem leszámítva azt, hogy a filmben a csajt minden nap meg lehetett győzni arról, hogy jó helyen van és a csávó, aki mellett fekszik, nem szatír, csak a férje.

távol

Kiskorú tegnap mondta, hogy a szülinapjára szeretné majd meghívni apát is (nem a genetikait, macerás ügy). Mondtam gyereknek, hogy apával most nagyon-nagyon sokáig nem fog találkozni, ugyanis munkát kapott Timbuktukban és már útnak is indult egy "csak oda" jeggyel.

2013. augusztus 4., vasárnap

hetem

1. A gyerekemet molesztálta egy "idegen bácsi" az egyhetes apai láthatás alatt, amitől szétbasz az ideg. Mindezt valószínűleg azért tehette meg, mert egyrészt nem figyeltek rá folyamatosan, másrészt mert apakomplexusa van a biológiai és nem biológiai apjának hála. Következő héten megyünk pszichodokihoz. Az tuti, hogy amikortól lehet, beiratom kickboxra a balett mellett. És kap majd egy boxert is a szülinapjára. Nem kutyát, hanem azt az ujjakra húzható cuccot. A barbi mellé.

2. Az egyetlen normális pasi a közelemben megsértődik, mert nincs kedvem egy pénteki iszogatáshoz a kollegáival, inkább egyedül töltöm az estémet, mivel fáradt vagyok. És az önérzetének köszönhetően úgy felhúzza magát ezen, hogy felszívódik hetekre. Majd előkerül, ha akar, én már nem hajtok semmit.

3. Amikor egy fiús mama tökéletes úton jár, hogy komplett elmebeteget csináljon a fiából, az nem csak veszélyes, de szánalmas is. Pár könyv szól az efféle anyai szeretetről. Szakkönyvek. Mind. Ja meg a Pszicho.

4. Ha már a kávéról és a cigiről lemondtam és tényleg futni kezdtem, a csúnya beszédről/írásról nem vagyok hajlandó, amikor bepipulok. Luca előtt a legocsmányabb szavam úgy is csak a "kutyafáját".

5. Úgy néz ki, akad végre egy ember, aki felfúrja a képeimet a falra és nem nekem kell szétcseszni a házat. Hurrá.

6. Nincs hátraarc. Elfogyott. Csak előre nézek. Mindenkit, aki nem kívánatos elem az életemben, a létező összes platformról töröltem. Nem rendszerhiba, nem a fészbuk nem töltődik be rendesen, nem az instagram vacakol, nem a gmail-ben keresendő a gond. Ha nem akarom, hogy tudj rólam, az mindenképp üzenet. Egy nap 24 órából áll és sajnálnék akár egy percet is értelmetlen dolgokkal tölteni.

Na mostmár jobb.

2013. augusztus 2., péntek

reggelem

Kellemetlen érzés arra ébredni, hogy egymillió decibel hangerővel nevemet ordítja a hetvenhat éves, földszinten élő házi Führerem. Pláne ha reggel negyed hétkor teszi ezt, kitartóan tíz percen át. Csak mert épp eszébe jutott valami.

2013. augusztus 1., csütörtök

takarék

Kávé és cigi nélkül az élet továbbra sem egyszerű, cserébe nem olyan drága.

2013. július 28., vasárnap

nyári szünet

Amikor azt gondoltam, hogy gyerek nélkül egy hét simán menni fog, óriásit tévedtem. Hétfő óta görcsben volt a gyomrom és csillapíthatatlan hiányérzetem volt. De! Kiskorú rendben hazaért, édesanyja sokféle finomsággal várta őt, bár a kicsi alig szólalt meg, cserébe' elmondta, rossz kedve van, ezért szomorú. Balatonba két Anna vitte be matracon. Egyik Anna sem az apja, az fix. Ennyit tudok.

Nyilván jópofa a Balatonon álpapást-álmamást játszani, mivel Gyerekapja Margittal és hátul a Kiskorúval gurult a ház elé, amikor is Margit felhúzta az ablakot és tüntetőlegesen nem szállt abból ki bemutatkozni, ha már telefonon való „bájos" ismerkedéshez korábban volt kedve, gondoltam kevésbé bunkó. Sebaj, legalább láthatta, hogy nem csak jellemvonásaimat, de külsőmet tekintve is pont az ellentétje vagyok.

A nap ráadásaként a gyerek kapott ajándékba egy fekete bárányt, amit kutyának hív. Akkor most a vallást inkább bele sem keverve jóhiszeműen Bodrinak becézem majd.

2013. július 26., péntek

pajzán gyimesi

Margit és az önálló gondolatok

Margit, Margit, nem férsz a bőrödbe. Ezt még májusban üzented, csak most láttam:
"'Never argue with a fool, they will lower you to their level and then beat you with experience.' – i guess Woody got this one right."

Biztos elfelejtettél már magyarul, hisz Bécs rohadt messze van és a német nyelv sincs rád túl nagy hatással. Innen már csak egy lépés Coelho. Hajrá.

És képzeld! Láttam a fotódat is. Csodálatos. Hajat növeszteni menőbb dolog mostanság, mint segget. Csak úgy mondom.

2013. július 15., hétfő

miniszabi

Már csak öt nap és lesz egy teljes hetem egyedül. Biztos nagyon fog hiányozni a Kiskorú, de úgy kábé tízezer százalék, hogy nem fogok vergődni, amiért mindenre lesz időm. Letakarítok mindent az új kégliben, befejezem, amit kell, kérek kölcsön fúrót, felrakom végre a falra a képeket és kizárólag eldobható műanyag cuccokból leszek csak hajlandó táplálkozni, hogy még véletlenül se ázzon le frissen festett körmeimről a körömlakk. És elmegyek strandra is. Ahol nem lesz laktózmentes jégkrém, de pont leszarom. Megint nem cigiztem már vagy egy hete. Onnan tudom, hogy ebben a pillanatban jutott csak eszembe.

rossz vicc

Hajnali fél négykor arra ébredni, hogy a gyereked az elveszettnek vélt kislány barbiját rajtad keresi, nem vicces. Pláne, amikor arra kér, inkább a nagymamája legyél, ne az anyukája, máskülönben nem lesz a kislányod.

2013. június 20., csütörtök

bulvárkodás

Most egy darabig biztosan nem nézem meg, mi hír a Velveten. Csöcs mindenhol, a nőkre meg nem gondolnak. Pancserek.

2013. június 18., kedd

reggelünk

A gyerekem pont olyan ébredés után, mint Juliette Lewis a színpadon. Ordít kicsit, aztán énekelget.

2013. június 17., hétfő

42

Zuhanó repülőn nincsenek ateisták. Zuhanó repülők sincsenek.

torokszorító

Meghalt Hanák Andi. Rettenet. Most még alig jutok szavakhoz. Andi fiatal, természetesen csodaszép, egészség-mániás ember volt, két gyermeke gyászolja. Napról-napra válik erősebbé az az érzésem, miszerint az elfojtás az ember legádázabb ellensége, ami katalizátorként idézi elő az állatnévre hallgató betegség legocsmányabb formáit.

Arra gondolok, milyen könnyen magyarázunk mindent azzal, hogy elsodornak a hétköznapok, beteg a gyerek, sok a meló, párkapcsolati krízis van vagy épp pont nincs, pedig csak egy hívás, hogy tudjunk a másikról. Már ameddig ezt megtehetjük. Mert például életben vagyunk.

2013. június 15., szombat

szombat estém

Farmernadrágban volt pasival találkozni, céges dolgokat negyven c fokban átbeszélni, miközben a szomszéd asztalnál szőke cukiságok épp egymás leendő esküvőjét licitálják túl verbálisan, mindenképp nagy élmény.

2013. június 12., szerda

mi van kishuszár?

Azt hiszem szófosásom van. Inkább megyek és rágyújtok. Csak mert leszoktam és nem vagyok ideges.

csernus megmondta

„A pasija fél a felelősségvállalástól. Maga valójában egy kisfiúval van együtt." Na és melyik az a nő, amelyik gyereket akar nevelni pasi nélkül? Hát Madonna.

jövő

Mivel minden csoda három napig tart és most épp a negyediknek lesz vége, új csodákra volt szükség. Így új helyre költözünk, ugyanitt lesz majd az iroda is, nagyon kedves, csendes, kertvárosi negyedben. Ma írtam alá a szerződést. Gyakorlatilag minden megváltozik. Az életterünk, az emberek, akik naponta körülvesznek bennünket, a színek, a fények, a képek, az illatok, tényleg minden. A dobozolás lesz a legszebb szimbolikája az egésznek. Merthogy itt az ideje a lomtalanításnak és szépen bedobozolni az igazán fontos dolgokat, amit érdemes az új életbe engedni. Embereket, tárgyakat, bármit.

A hétfői nap azért vált mérföldkővé az életemben, mert egy hirtelen jött átmeneti elmezavart követően végre elengedtem azt, ami újra és újra megjelent az életemben, kísértett, hitegetett, mert hagytam. Mert nem voltam objektív, mert a tartozás vágyát nehezen írtom ki magamból. Beláttam, hogy egy bipoláris depresszióval nem vehetem fel a kesztyűt, mert nem csak alul maradok, de óriási árat is fizetek mindeközben. De végül úgy nyertem, hogy látszólag én végeztem a padlón. Káóval. Pont olyan ez, mint egy ukrán sportfogadás. Elveszítesz egy meccset, cserébe kártalanítanak.

agyfasz a köbön

Gyerek megint beteg. Közben leadásom van. De pár órája nincs net, mert nem fizettem be két számlát, amit párosával szoktam, elmenni viszont nem tudok, mert két napja a gép előtt rohadok mobilnettel a határidők miatt, kártyás fizetés esetén két nap az átfutás. A kölyök hörög és őrjöng, akkor méginkább, amikor telefonon beszélek, hogy biztosan agyvérzést kapjak. A háztartás ennek megfelelően szalad, ebédet pedig majd a lábujjaim rittyentenek. Ilyenkor hol a faszban vannak a nyugdíjas nagyszülők? Ja, hogy nem tudnak rólunk semmit.

Mindig belenyúlok a tutiba. Gyereket csinálni egy identitás-zavarossal, később kapcsolatot és céget alapítani egy bipolárissal konkrét beutaló a pszichiátriára. Tudom én, ami nem öl meg, az erősít, öröm. Aztán meg majd az lesz a baj, hogy túl erős vagyok, nem elég lágy és gyengéd. Mertmifaszértiskéne.

2013. június 11., kedd

robot

Csúnya hasonlat, de úgy érzem magam, mint erősszsolt másik lába.

édes zsarolás

– Kicsim, beteg vagy, idd meg a teácskád, hogy minél hamarabb meggyógyulj.
– Nem akarom meginni.
– És mit gondolsz, ösztönözne egy Balaton szelet?
– Igeeeen!
– Akkor idd meg a teádat légyszíves.
– Azonnal, Anya.

Azonnal?! Furcsa volt hallani. Még jó, hogy nem tisztelgett közben.

vacsora közben

Azt mondta a Kiskorú, szeretne tengerpartra menni. Mondtam neki, érje be a Duna-parttal, mert most az a menő. Mindenki előtte fotózkodik.

2013. június 10., hétfő

kolonc off

A tegnapi picsafos estém után – amikor is kishíján feladtam az örökké tartó ájronmen menetem, ráadásul ebben az országban már a család is hantolhat ingyé' és ez a tény mindenképp rásegít a szuiciditásra –, kiderült, hogy vannak még hozzám hasonló ufók ezen a bolygón. Örök hálám nekik.

Egy jóakaróm nemsokára küld nekem három millió dollárt és egy magánrepülőgépet, így már nem kell a céggel sem tökölnöm, költözöm Timbuktukba a gyerekkel. Új kecó, új terek, új lehetőségek. Nagy nap a mai.

És csak hogy bipolár világban is minden a helyére kerüljön, elárulom:

2013. június 5., szerda

azt mondja a gyerek

– anyu, Kati azt kérte, hogy segítsek neked.
– tényleg cicám? és miben?
– hát például pörköltöt főzni. ("ö"!)

hja kérem, az éhség nagy úr.

se

Szeretném a mai napi passzivitásomért az időjárást felelőssé tenni.

2013. június 4., kedd

orcza

Gyerek szerint olyan puha az arcom, mint a moha. Szerintem meg egyszerűen csak nagy.

píesz

Mivel az ügyfél kérése majdnem szent és sérthetetlen, piszok gyorsan szükségem lesz nikotintapaszra és cigirágóra. Ezúton üzenem legjobb barátnőmnek, ő se próbáljon vajazókéssel eret vágni. Az maximum karónak jó szobanövény mellé. A panelban.

2013. május 31., péntek

elmehetnék kabinetfőnöknek

Pont annyira hatékony a kríziskommunikációm.

hola

Kiskorú ma nem ment oviba, együtt töltjük a napot. Na de hola gyerek? Igen, igen, pont ott.


2013. május 30., csütörtök

Cár Kelemen

Atlantisz újraelsüllyesztője és kiváltságos szállóvendég, az én legkedvesebb elmém és tükröm. Ma négy hónapja, hogy nem mesélhetünk egymásnak. Egy árva szót sem. Hiányzik a hangod és az illatod. És ezt vettem észre nagyjából egy hete az irodában ülve, miután lement a nap és az asztali lámpa fénye hátulról világotta meg az egyetlen olyan képkeretet, amelyben emléket őrzök.


a jó tipográfus holtáig tanul

Így került tegnap Nagy Zoli bácsiról szóló előadás a 2B galériából a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc Plébániára.

2013. május 29., szerda

2013. május 28., kedd

písz, láv

Egyedül az irodában, amikor elbújik a nap, fárad a város, elcsendesedik minden, a kedvenc zenéimet suttogják a hangfalak és termelem a GDP-t.

izgi

Ma egy csöppet meginogtam. Toltam egy presszó kávét, kábé tíz kockacukrot is, nemsokára leteszem a lantot, elmegyek futni, sütök túrótortát és kíváncsian várom, hogy alakul majd az estém. Csak mert tripla telihold lesz (vagymi) és peteérésem.

drukk

– Egyébként szerintem 30-45 éves koruk között hülyülnek meg a faszik. Elég tág időintervallum.
– A gond az, hogy 30 mínusz meg nem érdekel, 45 felett apakomplexus-gyanús a dolog.
– Ez azt jelenti, hogy a korban hozzám potenciálisan passzoló faszik legalább 50%-a kiszámíthatatlan és ebből fakadóan nem jó alap.
– Igen és ennek 0,0000000000001%-ával bármiféle networking kapcsolatunk...
– De ott a másik 50%, akik nagy valószínűséggel megállapodtak, ergó kuka. Na pont ez az, ezért nem szabad érzelmi alapon csinálni.
– Szóval kábé 10 férfi jöhet számításba.
– Igen és ebből legalább 2 nem nemzőképes, 3 látens (vagy nem látens) buzi, legalább 1 autista.

Na innen szép nyerni.

2013. május 27., hétfő

nefelejcs

Életemben talán először ért pozitív meglepetés rövid távú memóriámnak hála. Mert bár kurva nagy kupit csináltunk a vacsora alatt (Lucanyúl kolbásszal ette a sárgarépát és epres joghurtba mártogatta a kígyóuborkát, rajzolt pár kört a konyhaasztalra biztos ami biztos alapon), mégis csak elpakoltam mindent magunk után. Komolyan alig mertem kimenni a teámért.

dara

Aktuálisan ezt játssza a gyerek. Ááá nem unom nagyon.

2013. május 23., csütörtök

kókadt

A mai a harmadik „tiszta" napom, de egy presszókávéért cserébe most még a Bazilika kegytárgyait is hajlandó lennék letisztogatni. Slaggal.

2013. május 22., szerda

pont most

Öt kilométert futottam megint, egy megállással, köhögés nélkül. Szerintem simán megveregetem a vállam. A fejlődés látványos, az ülepem minimum két centivel feljebb került és végre megint kemény a combom belső része, a felkarom integetőhájának is búcsút mondok rövid úton. Ez van, ha az ember a sportmúltjából származó izomcsoportokat hosszú évekre parkolópályára teszi. Elvégre harminchárom múltam, mikor kezdjem a nagyszervizt, ha nem most? Se cigi, se koffeines kávé. Évek óta erre vágytam, eddig csak a szám járt és pont csesztem tenni azért, amilyenné válni szerettem volna. Még jobb csaj akarok lenni. Szép hosszú (optikailag hosszú), szálkás combokkal. Magamért. 

Most negyvennyolc kiló vagyok és százhetvenegy centi magas. Sokmagos kenyeret eszem (azt, amelyik pitbull-nevelésre is alkalmas, olyan kemény és nincs benne tejcukor), salátákat reszelt Pannónia sajttal, balzsamecettel, olivaolajjal, zöldségeket vegyesen, húst úgy hetente-kéthetente egyszer. Néha megeszem egy kockacukrot, mivel az étrend, amit tolerál a szervezetem is, gyakorlatilag nulla cukrot tartalmaz. Nem, nem hülye vagyok. Csak laktózintoleráns. Nem kicsit.

Tavaly nyáron megtanultam sminkelni. Igen, vettem egy tonna erre alkalmas holmit és voltam oktatáson. Ez úgy másfél pontot dob a tízes skálán. Minimum. Csak úgy mondom.

Tornádó leszek. Én szóltam.

fut

A nap hőse én vagyok. Tegnap – miután a szülői értekezlet kellőképp leamortizált mentálisan – közel öt kilométert futottam, egy órát tornáztam és agyban letettem a cigit. Ma sem lesz másképp. Még egy járókeretre volna szükségem, csak hogy járni is tudjak.


2013. május 21., kedd

ficam

Óvónővel a kompetencia kérdéséről beszélgetni izgalmas dolog. Szeretem is a szülői értekezleteket.

borderline zöldség

Kedvenc munkahelyi bazsalikomom minden hétfőn szimulál és drámázik. Most, hogy kedd van, látványosan kiborult. Lekókadt és fonnyadt levelekkel várt, komolyan azt hittem, megy a kukába szerencsétlen, nem adtam sok esélyt a felépülésére. De persze meglocsoltam, beszéltem hozzá és lám, újfent erőre kapott. Ez olyan szép. Kishercegbazmeg.


restArt

Kávéért sajog minden porcikám. Aludni szeretek éjjel, nem királylányosat játszani. Pláne, hogy még mindig nincs itthon koffein, két napja kerülöm a cigarettát és nem vasárnap van. És mivel Ernőbéla-elvonót követő rehabon vagyok épp, és pár napja kivétel nélkül mindenben az agyam vezérel, nem szeretnék a lepedőm helyében lenni a következő hetekben. Hehe.

2013. május 20., hétfő

beszarás

Hej Margit, üdv ismét a klubban!

ünnepnap a 3,5 évessel

- Luca, ötezerszer kértem már, öltözz át, mert piszkos a pizsamád és mosnom kell.
- Nem.
- De igen, mert én vagyok az anyukád és megkértelek rá.
- Neeem, mert én vagyok a te anyukád.
- Rendben, drágám. Akkor menj pénzt keresni és adj ennem.
- Dehát én nem vagyok felnőtt...
- Akkor megegyezhetünk abban, hogy én vagyok az anyukád?
- Igen.
- Akkor mars átöltözni.

he?

A gyerek valamilyen megmagyarázhatatlan okból csiribicsiribá-varázslattal vissza kívánt küldeni a múltba. Jó ez nekem?
Ahhaahha. Értem az elejét: „csiga-zsiga, szállj a magasba". Szerintem ezt ő se gondolja komolyan.

new-zott

Ha még mindig nincs itthon kávé (ráadásul zombi vagyok), az azt jelenti, hogy nem is lesz, ameddig nem szerzek. De szeretnék most gyerek lenni! Például kakaót követelő gyerekzombi.


amikor az intellektus odacsap

Tegnapi telefonos vita gyerekapjának befolyásos családból származó csajával. Két év után legalább a hangját megismertem, ez is valami. Most Margitnak nevezem, mert az legalább vicces.

– Gabi, én elhiszem, hogy vannak párhuzamos valóságok...
– Margit, vannak objektívan mérhető tények. Ezt kettőnk közül neked inkább illene tudnod.
– Ez nem igaz.
– Jó az érveléstechnikád. Tényleg ezt tanítják a jogon?
– Gyerekapja megfeszülve próbál mindent teljesíteni. Két hete azért nem gyakorolta a láthatást, mert dolgozott.
– Tényleg? Akkor mutassatok egy munkaszerződést, amiben létezik a hétvégi munkavállalási kötelezettségeivel kapcsolatos kitétel, mert ha jól tudom, te vagy a munkaadója, nekünk viszont van egy bírósági végzésünk.
– Fogd be a szád.

Végül is mondhatta volna azt is, hogy kuss. Az igazság fáj. Tudom. És megértem. Ez ilyen. Már csak 14,5 év közös kommunikáció, ha bírod szuflával. Kitartás, Margit.


2013. május 19., vasárnap

izgalom

Láthatás előtt fél órával sokszámjegyű telefonszámról keresnek. Ez kiajóisten, én fel nem veszem. +972, izraeli, nabaszki, megint ugrik a láthatás? (Gyerekapja erőteljesen gyakorolja zsidó identitását az elmúlt egy évben, ki tudja, most épp milyen világkongresszus van, leginkább hol). Írom a számra az üzenetet: „háj, háukenájhelpjú?" és azon agyalok, most vajon majd tényleg angolul levelezünk egymással és egyáltalán mire hivatkozik, miért nem jön akutálisan... palesztinok megszállták az izraeli reptereket? Vagy elfogyott a kerozin és még három hétre ottragad vagymostmilesz? Jön a válasz: „!! מה. זה גבריאלה". Ahhahaha, „ininglisplíz". Kizárt dolog, hogy ennyi idő alatt megtanulta a nyelvet, pláne írni. Tíz perccel később megcsörren a kaputelefon és legnagyobb megkönnyebbülésemre nem kell sem héber, sem gyereknyelvre fordítanom a miérteket. Akkor most jöhet egy jóbarátom, Gus Van Sant, hogy legyalulja az egyébként elfuseráltan pörgő elmémet.