Le lehet kOPNI

Tegnap Tényőn egy férfi brutális módon végzett családjával. Nem volt fegyvere. Ezért örülök, hogy végre nem azt kezdték firtatni a vértócsák kerülgetése közben politikusok, rendőrök, hogy micsoda dolog, hogy valaki az otthonában tarthat fegyvert - mint ahogy azt a pécsi ámokfutó esetében tették. A mostani szörnyűség ékes példája annak, nincs szükség lőfegyverre ahhoz, hogy egy pszichésen beteg ember kiírtsa akár saját családját. Nem is az a lényeg, mivel tette. Csupán az, miért. Így talán energiát lehet pocsékolni a tényleges megelőzésre. Vagy holnaptól betiltják a pajszer és a szatyor használatát? Mert ölni ezekkel is lehet.

Árulja el valaki, miért volt szükség az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárására! Azért, mert a Budai Királyi Országos Tébolyda (később OPNI) 1868. december 6-án nyitotta meg kapuit, azóta több százezer kartonnal rendelkeztek az ország egész területéről? Mert az nyilvánvaló, hogy a terület alapból kellett valakinek. Az is egyértelmű volt - már a bezáráskor -, hogy nem lehet egy ilyen, országos méretű intézmény működési rendjét jónéhány, már működő kórház pszichiátriai osztályára hárítani, mivel nincs egy központi adatbázis.

Ha valaki nem tudná, mint volt "nemnormális", szívesen felvilágosítom: egy olyan embert, mint az a családfő, aki kivégezte a családját, majd végzett magával is összetett módon kellett volna kezelni. Gyógyszeres kezelés mellett nyilvánvalóan szüksége lett volna a pszichoterápiára, amely egy több éven át tartó, folyamatos(!), intenzív feltáró beszélgetés-egyveleget jelent az erre alkalmatos szakemberrel, mint pszichiáter, vagy pszichológus. Ezzel az egésszel egy probléma van: Lipót bezárása óta nincs kapacitás, sem energia, sem személyzet, sem pénz állami szinten a pszichoterápiára. Csak gyógyszerrel gyógyítanak - talán kettő, három kisebb pszichiátriáról tudok, ahol van esély egy-egy olyan szakorvossal való találkozásra, aki szerint a TB alapba belefér a napi, vagy legalább heti egy hosszabb beszélgetés. A többiek többnyire magánpraxisukat ápolják, mert jól tudják, gyógyítani ténylegesen csak úgy tudnak, ha arra időt szánnak egy, a gyógyításra megfelelő helyen. És az idő pénz, nem is olyan kevés. Mert fenn kell tartani egy erre lehetőséget adó helyet, mert rezsit, adót és alkalmazottat kell fizetni. Egy ilyen helyen egy óra gyógyítás orvostól függően 5000-20 000 Forint közötti összeget jelent és heti legalább egy alkalommal érdemes megjelenni. Tessék már egy kicsit utánaszámolni!

A volt ápoltak töredéke engedheti meg magának ezt a "luxust", a többiek Xanaxot és Rivotrilt kapkodva élik túl az aznapot, amit ellenőrzés nélkül a pszichiátriai oktatásban csupán minimálisan részesülő házi orvosuk töm beléjük, vagy az a pszichiáter szakorvos, aki havonta egyszer látja őket magánpraxisának vendégszeretét biztosítva. Még a recept felírását is kiszervezik az állami keretekből, csak hogy lehúzzanak az emberről alkalmanként is valamennyi bőrt. Tisztelet a kivételnek. A Lipóton kezeltek nagy részének már munkája sem volt aktuális elmeállapotának köszönhetően. Ők mivel fizetnek majd gyógyulásuk érdekében, kaviccsal?

A hipochondriába még senki nem halt bele, deprsszió miatt sem szokták kivégezni az emberek családtagjaikat, de ha egy pszichés állapot régóta áll fenn, a család nem ismeri fel a bajt (Ugyan, Gézukám, szedd össze magad, nincs neked semmi bajod, én nem kísérlek el a gyogyóba...), és az egyén rettegésben él, bőven elég egy kis szikra a gyújtózsinór végén, és már is kész az átmeneti elmezavar. Én személy szerint legalább két olyan embert ismerek, akiket ha nem kezelnek egy ilyen, nem tartós, azaz átmeneti pszichés állapottal zárt osztályon másfél hónapig, már egészen biztosan kaszaboltak volna ők is. Diplomás, felnőtt, szép, kedves, jó emberek, akik az életüknek azon periódusában nem voltak beszámíthatók. És nem azért, mert hülyének születtek, hanem azért, mert a környezetük nem fogadta el a betegségük komolyságát, miértjét.

Nem minden pszihés beteg baltásgyilkos, de potenciálisan minden baltásgyilkos pszichésen beteg. Itt az idő, hogy felismerjük végre a társadalmi felelősségünk szerepének komolyságát. Mert amikor Pécsett lövöldözni kezdett a kattant egyetemista - ezzel egy életet kioltva és több embert megsebesítve -, nem arról kellett volna beszélni, hogyan és mennyire szigorítsák a fegyvertartási engedélyt (persze ez akkor és ott , a választások előtt nem sokkal jól hangzott), hanem arról, hogy miért jutottunk el oda, hogy egy ember ezt megtehette, akit kezeltek már pszihiátrián a problémáival és gyanítom, hogy az OPNI-ban is tették mindezt. Tudom. Mert senki nem viszi el a balhét. Senki nem fogja kimondani, hogy az OPNI bezárásával több százezer (!!!) ember pszichiátriai kontrolljának lehetősége szűnt meg teljesen, ezt a felelősséget nem vállalja fel senki, a választások előtt biztosan nem fogok erről olvasni.

Ha ez a helyzet sokáig áll fenn és nincs egy olyan hely, mint az OPNI volt, ahová bármikor menni lehetett elmondva, hogy neked gondod van, pénzed nincs, segítsenek, jöhet egy átmeneti pszichózis és lemészárolhatod akár az egész családodat. Nézz utána, sajnos a fogalom létezik, sajnos lényegében bárkivel előfordulhat életének egy nehezebb periódusában tekintet nélkül nemre, életkorra, iskolázottságra, életvitelre.

Kezelhető, amennyiben jókor, jó helyen, még időben csípik el ezt a kórságot. Pszichopataként senki nem születik, ezeket a prototípusokat a társadalom gyártja le. Figyeljünk jobban egymásra. És ne beszéljünk feleslegesen, csak hallgassuk meg azt, akinek gondja van.

És végül az ombudsman megállapítása az OPNI bezárásával kapcsolatban:"Az országgyűlési biztos a pszichiátriai és addiktológiai betegellátás állapotának feltérképezésére indított utóvizsgálatában ugyanis súlyos hiányosságokat tárt fel: egyebek között az egészséghez való joggal, azon belül az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogával összefüggően. Szabó Máté még 2008 elején alapjogi szempontok szerint vizsgálta az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása miatt kialakult helyzetet. Akkor azonnali intézkedéseket kért az egészségügyi minisztertől, mivel nem látta biztosítottnak, hogy az új rendszer képes ellensúlyozni az ellátások színvonalának - egyes szakterületeken kritikus - csökkenését, aminek következtében betegek százai kerülhettek veszélybe. A biztos a fogyatékossággal élők jogainak védelmével foglalkozó projektje keretében 2009-ben indított hivatalból utóvizsgálatot a helyzet értékelésére, amely fél évig tartott.

Összegző jelentésében az ombudsman megállapította, hogy a pszichiátriai ellátás valamennyi területén jelentős a kapacitáscsökkenés, illetve a kapacitáshiány. A hiányosságok közé sorolta, hogy a rehabilitációs ágyak alacsony száma akadályozza a pszichiátriában gyakorta szükséges folyamatos és hosszú távú utókezelést, e nélkül pedig nő a visszaesés veszélye a betegeknél.

Nem megoldott az agresszív magatartású, önmagukra vagy másokra veszélyt jelentő, illetve az egyéb - fertőző, belgyógyászati - betegségekkel küzdő pszichiátriai betegek elhelyezése és kezelése sem. Az ellátás területi aránytalanságait csak részben sikerült megoldani, a fekvőbeteg-ellátóhelyek és ágyak különösen a gyermek- és ifjúságpszichiátriai, valamint az addiktológiai ellátásból hiányoznak."
(Heti Válasz, 2009.12.13.)

És még egy gondolat. A pécsi lövöldözés esete meglátásom szerint azért vízválasztó, mert az elkövető az átlag szemében büntetlenül megússza tettét. Mi történt vele? Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmeszakértői Intézetben csücsül és vár. De lássuk be, a tettével egyenértékű bünetést nem fog kapni az elmeállapotára hivatkozva - ez ugye a látens skizofrénia. Ettől a ponttól fogva nincs megállás, mert nem lesznek képesek megfelelően szankcionálni a hasonló eseteket. Ha egy megtehette, megteheti bárki más is. És ezzel itt koránt sincs vége a történetnek, mert a többi szamuráj kardos, pisztolyos, motoros láncfűrészes figura az utcákat rója és kezelés hiányában időzített bombaként ketyegnek mindahányan. Csak most kezdődik.