Egy új élet kezdete

Napok óta masszívan csüngök a világhálón és egyféle daganat különféle megnyilvánulásairól tájékozódom. Mára már egészen konkrét kórképeket sikerült értelmeznem. Nem. Nem lettem megint hipochonder, ne reménykedjetek, ezt a posztot már leadtam, töltse be szépen aki csak akarja, biztosan akadnak még jelentkezők rajtam kívül. Segíteni szeretnék. Csak az a baj, hogy nem tudok. És ez ocsmány érzés.

Pár éve egy számomra fontos embert - szerintem barátomat - akartam megtéríteni. A világ nagy összefüggései révén próbáltam számára bizonyítani, hogy minden összefügg mindennel, véletlenek márpedig nincsenek, az ember betegíti meg a saját szervezetét, tehát képes azt meggyógyítani is, satöbbi, satöbbi. Ő erre válaszképp azzal törte le a szarvam, hogy ne erősködjek, nincs gondviselés, sem istenek, sem semmi, "le vagyunk ide baszva" a Földre, az élet-halál kérdése pont úgy dől el, mint az M7-esen Balcsi felé tartva a szélvédő áldozatainak rövid élete. Bogarakra gondoltam, nem a potenciális öngyilkosokra. Most úgy érzem, nagyjából igaza lehet. Bár olykor esélyt kapunk arra, hogy elrendezzük még életünkben fontos ügyeinket. Nem a hitelekre gondoltam. Van, hogy kapunk haladékot. Van, hogy nem is olyan keveset.

Érdekes, hogy változom évről-évre. Tíz, tizenöt éve még úgy gondoltam, nincs gondviselés, nincs semmi, én sem vagyok, csak illúzió minden, nemsokára felébredek végre. Öt-hat éve kezdett kikristályodni bennem valami, ami a buddhizmus felé húzott leginkább. Most úgy gondolom, minden leírható képlettel, vagy fekete, vagy fehér, vagy igen, vagy nem. Aki azt hiszi van talán, az ugyanazt a vizet tapossa születésétől haláláig és csak megúszni akarja az életét. És persze, mindent meg lehet magyarázni mindenféle érdekes elmélettel, de valami akkor is vagy van, vagy nincs. Tehát nagyjából minden eldöntendő. Az ember magának tartozik annyival, hogy válaszokat adjon legalább a benne felmerülő kérdésekre. És ahogy a válaszokat keressük, tapasztalunk, tanulunk, így fejlődünk ténylegesen. Igen. Radikális. Na de mikor nem voltam az? Megváltozni nem fogok, maximum formálódni.

A mostani rémálom neve: seminoma. Az Uzsoki Kórház nemtörődömsége miatt most egy barátom élete múlik a következő hónapokon. Szurkolok neki/nekik, bízom benne. A legerősebb akaratú ember, akit ismerek. Ő eddig is tudta, hogy mi minden múlhat rajta. Ha neki nem sikerül, hát senkinek.