Hölgyológia

Találtam ma egy igazi nőgyógyászt. Nem kuruzslót, nem hentest. Egy normális nőgyógyászt. Nem véletlenül, nem az utcán. Begyulladt megint pár holmi a szervezetemben, sürgősségin kötöttünk ki, felküldtek a nőgyógyászatra (Szent Imre) és a pasas főorvosként, úgy, hogy már lejárt a munkaideje, végig, amíg a pontos diagnózist fel nem állították, ott volt és kíváncsi volt az előzmények hallatán. Bejelentkeztem hozzá jövőhétre. Igen, privát rendelése van, és kábé annyiba fog kerülni, mint eddig az az orvos, aki állami kórházban látott el. Jó tanácsokkal. Ennyire meggyőző orvossal még soha nem találkoztam.

Uzsokira pedig rárántom a vizes lepedőt. Egészen konkrétan nincs zárójelentésem, de epikrízisem sem. Ma telefonáltam, hogy mikor mehetnék a papírokért, azt sem tudták, hogy a világon vagyok. Csak azért, mert egyik orvoshoz sem tartoztam és a sebészeten operáltak. Nyomorultak.

Na de. Hogy valami jóról is meséljek... Luca már kúszik-mászik, iparkodik mindenfelé. Komoly nehézségek árán tudjuk csak egyhelyben tartani őt. És nagyon szép szókinccsel bír. Választékosan káromkodik és kérlel. Bröööböröböröőőő.