Dögrovás

Szarul érzem magam. Fizikálisan, lelkileg egyaránt. Benyeltem valamilyen bakteriális eredetű vackot, ráz a hideg, hőemelkedésem van, köhögőrohamok tépik a tüdőmet, a torkomat késsel döfködik. De ez nem akkora gáz, majd elmúlik - kaptam tuti antibiotikumot és köhögéscsillapítót az ügyeleten. Persze boldog vagyok, hisz mégsem tébécé.

Közben azon gondolkodom, miért van az, hogy legbelül, nagyon mélyen meggyőződésem, hogy ismerem az embereket, átlátok nagy részükön röviddel a megismerésük után, miközben a valóság az, hogy az utóbbi két évben már két emberrel kapcsolatban tévedtem elképesztően nagyot. Talán azért, mert többet képzelek magamról, mint ami vagyok. Bele szeretnék látni emberekbe tulajdonságokat, túldimenzionálom őket, mert sokkal könnyebb úgy élni, hogy elhiszem, léteznek. Pedig nem is.

Szép dolog a feltétel nélküli szeretet blabla, de kezdem azt érezni, hogy ez is egyfajta befektetés, miszerint annyit vagyok hajlandó adni, amennyit kapok. Senkit sem szeretnék megváltani és jobb belátásra téríteni, mindenki váltsa meg saját magát, mégsem vagyok agyturkász. És a legfontosabb, aki rajtam szeretne kísérletezni és velem akarja teszteltetni saját magát eltévesztette a házszámot. Alkalmatlan vagyok erre a feladatra. Sérülékeny vagyok és kicsi, engem szeretgetni lehet és én is szeretgetni szeretnék. Megértem, ha mások másra vágynak, de magam nem mutatok mást, mint ami vagyok. És ez így is marad.

Öt napig teljesen egyedül voltam Lucával. Kicsit kizökkentett az egyensúlyomból. Mondhatnám azt is, hogy nagyon szégyelem magam, de kibaszott sok volt és türelmem végére értem. Az akarat, a hiszti, a meleg így együtt nem túl jó haverok számomra. Ráadásul megszoktam, hogy eddig ebihal volt a kiskorú és lényegében csupán irányítani kellett, most pedig már saját akarattal bír, ami sokszor nem egyezik az enyémmel. Nem egyszerű. Bőven elég saját működésem megértenem, már egymagam is felérek legalább hat nemnormálissal. Persze ő is tudna panaszkodni, ha kérdeznénk. Mert már a banán szót gyakorolja és így legalább négy szót képes felnőtt emberek számára értehetően kimondani. És ugye mindannyian jól tudjuk, nem az számít, amit mondunk, csupán az, ahogyan tesszük. Pontosan lehet érteni, mikor küld el anyámba baba nyelven, amiért nem azt történik, amit szeretne. Nem szeret öltözni, nem szereti a partedlit sem, utálja, ha rászólok, amiért a partvist nyalogatja, de a legjobban talán az bosszantja, ha beteszem a járókába kevés időre, hogy legalább a vécén nyugiban legyek.

És persze, most jól kipanaszkodtam magam, de mindez a saját döntésem volt, amikor szakítottam a papájával. Pontosan tudtam, hogy kurva nehéz lesz egyedül. Csak most egyszerűen kicsit sok az élet. Két hónap múlva kezdődik az egyetem, talán az kirángat az állóvízből.