Mámoros hajnalon

Töröm a fejem. A múlt dolgain. Miket rontottam el, miért nem voltam jó, mások miért nem feleltek meg nekem. Ebben a pillanatban mások, máshol, mást élnek meg. A kislányom valamit álmodhat. Forgolódik. Attila talán alszik, pár óra múlva már műteni fogják, az unokatestvérem, Alex, a Föld másik felén érkatéterezés után - gondolom - betojva fekszik a kórházi ágyán. Olyan furcsa. Amíg én anyagot tákolok össze hajnalban az íróasztal mögött görnyedve, más születik, bevásárol, újságot olvas, haldoklik, szórakozik, a vécén ül, kötöget, hegyet mászik. Szalóki Ági mondta azt a Fonogram díjátadón, hogy sokszor úgy érzi, sóhajtozik a bolygónk, annyi mindent kell elviselnie.