Azaz gyökér paraszt. A zöldséges. Nem engedett be babakocsival, pedig direkt bekukantottam, bőven volt hely odabent. Kint válogattam a barackokat, majd amikor fizetés gyanánt betoltam volna a gyermeket, megkért, hogy hagyjam rá a kicsit, ne vigyem be a járgányt, mert csak. Mondtam neki, nem őriztünk együtt tehenet, dehogy hagyom rá a gyerekemet. Vagy bemegyek gyerekkel együtt, vagy visszaadom a szajrét. Továbbra is váltig állította, hogy nem férünk be, én pedig nem akartam bizonyítani semmit. Annyi, de annyi zöldséges van a környéken. Találtunk is egyet, ahová bemehettem kiskorúval mindenféle balhé és faszakodás nélkül.
És egy darabig azt hittem üldözési mániám van. De nincs. Mindig a fal mellett, az erkélyek alatt közlekedem a kiskorúval, attól tartva, valaki a Saturn legújabb plazma tévé akciója miatt hirtelen felindulásból kihajítja ablakán a megunt céerté tévét pont akkor, amikor mi ott sétálgatunk. Ma kábé tíz liter valami toccsant közvetlen mellettünk a Bocskai úton. Na ugye. Egy vagyok az univerzummal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése