Pókica

Az elmúlt egy évben mindenki terhes lett körülöttem és szült. De tényleg. Amikor én lettem állapotos, emberek csak néztek rám, mint valami idiótára, hogy mit akarok harminc évesen. Mert mostanában nem divat tudni, mi fán terem a gyerek. Magam kezdtem a sort, aztán Amarilla következett, akit Timi követett, majd második utóddal rukkoltak elő tesómék három nappal ezelőtt. Kata barátnőm szeptemberben szül. Most pedig már a kaszáspókom is terhes. Demográfiai csoda! Illetve nem tudom, hogy mondják ezt pókéknál. Kétszer akkora lett szegény potroha, mint amekkora eddig volt és állandóan billeg a sarokban. Szerintem émelyeg. Pont mint én, amikor a vécét átölelve hánytam hónapokon át. Szegény. Szívesen elmondanám neki mire számíthat, de úgysem értené. Nem azért, mert nincsen annyi esze. Azért, mert én nem hiszem, hogy megérti és ezért bele sem kezdek. Így működnek a dolgok. Vagy hiszek bennük, vagy nem.

Estefelé megtartottuk Stifi barátom születésnapi meglepetés buliját. Kurvajóvolt. Hárman jelentünk meg. A két főszervező és az ünnepelt.

A többieknek egyéb dolguk támadt - mint anyósnál megjelenni, nem szólni a távolmaradásról, telefont nem felvenni. A sütemények isteniek lettek, a többiek igazán bekaphatják.

És igen, ekkortájt Magyarországot még nem érte el a hidegfront.

Szóval Stifikém, Isten éltessen mégegyszer, tök jó volt együtt lenni kicsit és örömöt szerezni neked. Hálás meglepetés születésnapi buli-áldozat vagy. Remélem a következő ilyen megmozdulásunkon már Attiláék is jól lesznek, itt lesznek.

Ja, és még egy fontos infó. Az este folyamán elfogyasztott sörmennyiség kimosta belőlem a vesehomokot, amit egy hete beígértek a fehér köpenyesek. Hurrá.