Egy átlagos hét – velem

Hétfő:

Keveset beszélek, gyerekezek, tenderre készülünk, pályázati anyagot dolgozok ki. Fáj a fejem.

Kedd:

Anyám segít, még kevesebbet beszélek, sokat dolgozom, fáradt vagyok, megnézem a szénmonoxid riasztót, nem merült le az elem, jaj de jó, mert valami nem kerek, kapar a torkom, migrénem van.

Szerda:

GyerekApja gyerekkel, annál is kevesebbet beszélek, zombi vagyok, nem alszom, dolgozom.

Csütörtök:

GyerekApja nálam, felváltva dolgozunk, ma van a leadási határidőnk, furcsa szag van. Gázszerelő kihív. Nem tudjuk elzárni a csapot, gázműveknek telefon, kijönnek, fejmagasságban mérnek valamit a kütyüvel, ami eszeveszett módon sípol. Szénmonoxid. Nem kevés. A gyerek hetvenkét centi magasságban közlekedik, el lehet képzelni, ő hogy érezte magát az elmúlt napokban. Gáz elzár, melegvíz nuku. Pályázatot adunk le éjfélig, majd izzadtan, büdösen örülünk, hogy tizenegy óra negyvenvalahány perckor sikeresen elküldtük a cuccot és még jobban annak, hogy nem döglöttünk meg szénmonoxid mérgezésben.

Péntek:

Alszom, később jön a hír, hogy megnyertük a pályázatot, de nem a legjobb tervvel, különben mit gyűjtenék évek óta a fiókban. Kéményseprőt hívok, aki nem szedi le a gázzárat, mert szar a kémény. Estére bedurran a derekam, hasam, ügyeletet látogatok meg, ahol ellátnak vesehomokhajtó szerrel, melegvíz továbbra sincs.

Szombat:

Tünetek erősődnek, ismét ügyelet, majd Uzsoki kórház, ahol mindenki nagyon kedves velem és alaposan kivizsgálnak, majd megállapítanak egy csomó kézzel nem fogható dolgot és azt mondják, hogy belgyógyászati a probléma, nagy a lép, a máj és valószínűleg vesehomokom is van. Melegvíz még mindig nincs.

Vasárnap:

Gyereken zokni, zokni parkettán megcsúszik, gyerek feje parkettán landol arccal előre, szájából dől a vér. Anyja gyereket felkapja, rohan vele, ordít kiskorú apjának: mitcsinálszmár az istenért, induljunkmár! / neszarakodj azzala kurvazárral! És a többieknek: mi a szarért nemmészgyorsabban? / most mér harminccal pöcsölünk? / mennyé'má' bassza meg te hülyegyerek, neazútközepénbringázz!

Heim Pál kórház, Madarász, mínusz öt kiló, plusz öt év és két szarkaláb, gyerek ínye kicsit megrepedt, de nem lesz kapa foga, nincs agyrázkódása, nem tört be a feje, ebcsont beforr, már mosolyog nézzem meg. Oké, akkor most nem ájulok el. Fürdés gyerekApjánál, aztán takarítás itthon, majd egy nagyobb lelkizés gyerekApjával – teljesen feleslgesen. Melegvíz nincs és nem is lesz.

Dögunalom.