Végre, végre. Még huszonegy perc és vége a hónapnak. Májusom annyira szánalomhalomra sikeredett, hogy majdnem annyi bejegyzésem született, mint amennyi napból áll a hóóó. És mint tudjuk, ez soha nem jelent jót. Minél több bejegyzés születik, annál nagyobb a szarkupacz.
Írtóra szeretnék szerelmet érezni és kapni. Rettenetesen hiányzik az érzés. A boldogsághormon, az bezzeg nem termelôdik túl bennem, csak a kurva pajzsmirigy. De erre legalább már van gyógyszer. Na de nem nyivákolok, felesleges, jobb nem lesz tőle.
Luca egészen tündéri kislány, szavakba nem önthetô, amit érzek vele kapcsolatban - bármit megtennék érte. Ahogy vigyorog, fehérlik szájacskájában a bô másfél foga, a szemei huncutul csillognak, pazar látvány, a világ nulladik csodája. Fantasztikus.
Gyermeken kívül az aktuális nap túlélését a munka jelenti. Két hete dolgozom itthon és még képes vagyok alagutat fúrni a szennyes ruhák és a játékok között, hogy eljussak a konyháig - szigorúan csukott szemmel. Remek visszajelzéseket kapok, eddig mindhárom megrendelônek tetszett elsôre, amit csináltam. Legalább 10%-kal megdobja az önbecsülésem, ami így bő 12%-on áll. Remek. Akkor most felmegyek a Loveboxra, csinálok egy regisztrációt, találkozom öt kupac idiótával és keresek egy családfőt itthonra. Mert megnyugtat az eső hangja, de a sajátom már kevésbé.
Ja, és ez nem az én seggem. Sajnos.
Ha úgy érzed a májusod szar volt, olvasd el a Susan Miller horoszkópját, én már nem olvasom, mert idegesít. Napra pontosan leírt nekem eseményeket, ami lehet, hogy több, mint véletlen egybeesés, s ez bosszantó.
VálaszTörlésDe egyébként hajrá, előre az új Umáért júniusban!
nem hangzik jól, és mivel - úgy tûnik - még nem vagyok elég mélyen, megnézem nyomban, nekem mit írt. :D
VálaszTörlés