WorkÖlt

Lucával második fogát várjuk. Már csak tizennyolcnak kell kibújnia... Keveset alszunk, nyűglődünk, sírdogálunk. Mindketten. Már alig várom, hogy együtt menstruáljunk. Az legalább ennyire lesz mókás és kimerítő.

Ettől függetlenül a kicsi egy hős. Ahhoz képest, hogy miken megy most keresztül - fogzás, apuka elköltözése, apám ordibálása -, minimál hisztikkel spékeli csak a napokat. Szépen, lassan talán megnyugszik, rájön, hogy ez az új felállás sem annyira rossz. Biztosan nem vagyok elég szórakoztató a nap huszonnégy órájában, de mindent megteszek, hogy Luca jól érezze magát. Tipeg, járkál, masíroz, persze még segítséggel. És rengeteget karatyol. Már egészen szépen ejti a hangzókat. Még pár hónap és megtudom, mit gondol pontosan és nem győzöm majd utolérni. Tuti fogyókúra. Izgalmas lesz.

Itthoni munkákat keresek. Nehéz a dolgom, mivel a világválságra hivatkozva a kiadók, ügynökségek a már egyébként is megfogyatkozott munkaerőre testálják a korábban külsősöknek kiadott munkákat. Jó volna, ha legalább emiatt nem kellene aggódnom. Mert szívesen dolgozom ingyen is, de valamiből élnünk kellene. Most úgy tűnik talán lesz egy nagyobb falat. Kiderül.

Valaki mondja meg a felettünk lakó szomszédnak, hogy szar a hangja. Nem szeretném letörni, mert a végén még visszaveszi a trombitáját.