Tökéletes nap

Ez egy csodás nap volt. A befejezése pedig egyenesen pusztító. Apám nyomta a hepajt hajnalban, Dani este jött, majd megosztotta velem, mikor, kivel találkozik a hétvégén, mikor megy szórakozni, milyen kötelelezettségei vannak a szülei felé és én mikor lehetek szabad egy kicsit a többiek függvényében. Dömper pedig holnap kerül menhelyre. Köszi, köszi, gyertek máskor is, mostmár sokkal jobb.

Két dolgot tanultam meg ma. Az egyik az, hogy a nő mindig magának szüli a gyereket, nem kettejüknek a párjával. A másik az, hogy semmit nem szabad visszafojtani, senkiért nem érdemes nyelni, egy percig sem.

És ha valóban igaz a mondás, miszerint mindenki azt kapja, amit megérdemel, akkor holnaptól elmegyek temetkezési vállakozónak. Jómagam pedig makk egészséges leszek, mivel az elmúlt harminc évemben leróttam mindent legalább a következő harminc évre, de a elkövetkezendő életeim közül is minimum kettőre.

Kezdek darabokra hullani.