Mer' csak. Azért.

Jó az érveléstechnikám. Igen, tudom. Tanították. Persze nem anyukámmal szemben, mert a vele folytatott igen mélyre szántó beszélgetést követôen a következôre jutottam: Luca érdekeit kell elsôsorban szem elôtt tartanom. Az, hogy mik az én kis személyes sérelmeim kislányom édesapjával kapcsolatban nem szabad, hogy befolyásolják kettejük kapcsolatát.

Tehát. Szív, sûrít, gyújt, kipufog. Nem megy bele vitákba, csak amikbe feltétlen szükséges, nem hallja meg, ami nem oda való, ha valaki baszogatja, úgy tesz, mintha félrehallotta volna. (Köhöm.) Azt a rengeteg energiát, amivel bosszantani tudom magam az élet igazságtalannak tûnô pontjain fordíthatom arra is, hogy egy kicsit jobban érezzem magam.

Két választásom marad, vagy igazságot szolgáltatok (ami tegyük hozzá csak az én igazságom) és személyes látogatások alkalmával megkapják a delikvensek a vödör gyerekszart a fejükre kedves szavak kísértében, vagy a "rohadj meg te ganéj, látod ennyit sem érsz nekem" elvet szentesítem. Számomra az elsô szimpatikusabb, de biztos, hogy senkiért nem fogok ennyit cipekedni. Kénytelen leszek nem kicsiny seggemen maradni és belenyugodni, hogy az élet nem habostorta és vannak dolgok, amik pusztítóak, de beledögleni egyikbe sem kell. Ez így reménytelien hangzik, csakhogy mostanáig nem voltam képes mindezt betartani.

Munka a fejemre szakadt, rengeteg van. Hétfôig valahogy prezentálnom kell, tegnapról mára pedig nagyjából egy órát aludtam a már-már szokásos hasmenéses görcsök miatt. Persze, tudom, ez is a szervezetem vészreakciója, kidobja magából a sok szart, amit benyeltem. Már nem fizikálisan nyeltem be, csak fizikálisan dobja ki. Egy fokkal boldogabb volnék, ha mindez nappal történne.

És egészen ôszintén egyáltalán nem érdekel, hogy kinek, mikor van meglepetés születésnapi bulija és hogy hétvégén mikorra kell az anyjához érnie, hogy az ne kezdjen engem szídni. Mert kisebb gondom nagyobb ennél, plusz pont leszarom. Lucát kell nevelnem, dolgoznom, ezáltal pénzt keresnem. Nem fogok olyan dolgokhoz alkalmazkodni, melyek nem egyenértékûek a felsoroltakkal. Ha melóznom kell és közben gyerekeznem, egyértelmû, hogy nem az a legfontosabb, hogy egy születésnapi bulin vegyek részt. De különbözôek vagyunk. Hál'Isten. Annyiszor emlegettem ma a leszarom szót, hogy már csak emiatt is lehet hasmenésem. Szar ügy.