Apám végül úgy döntött, mégis meglátogat. Reggel háromnegyed hétkor már nyomta a kaputelefont. Mindezt alkohol ittas állapotban. Bejött köszönés nélkül, majd mondta, adjam oda neki a gyereket. Mondtam, oké, mossa meg a kezét mindenek előtt. A válasza kihozott a sodromból. Azt mondta, nem teszi, mert a kutyaszőr bezzeg belefér az itthoni repertoárba, de neki kezet kell mosnia. Elmondtam, ha az ember kisgyerekes családhoz megy látogatóba, kezet mos, hogy ne tapassza a bacikat a gyermekre, ez ilyen egyszerű. Aztán kezdődött a parádé.
ő: - Szegény Dani sem bírt már elviselni téged, azért lépett le.
én: - Én kértem, hogy költözzön el, de ez részletkérdés.
ő: - Te tehetsz mindenről. Majd én megmondom neked, hogy milyen vagy! Ugyanolyan szar vagy, mint az anyád. Orvoshoz rohangálsz és leszarod a gyereked.
én: - Oké, akkor most kurva gyorsan nyomd le a kilincset és húzz el innen. Megmondtam, erre nincs szükségem. Pont te mondod meg nekem, hogy kell élni? Másokkal? Minden kapcsolatoban félreléptél, eddig mindenkit kizsigereltél anyagilag, kurváztál és kábé három különböző bankszámlád volt. Mindenki mellett, persze titokban. Mégis mit képzelsz?
ő: - Nekem te nem mondod meg kislányom, hogy mit csináljak. Mi a faszt képzelsz magadról? Nem megyek sehová. Itt maradok. Persze, mert az anyád ugyanezt csinálta.
én: - De pedig elmész. Anyám pedig nemsokára megérkezik, szóval megbeszélheted vele, amit eddig nem sikerült. Egyébként pedig ha nem mész el, kihívom a rendőrséget és majd elvisznek ők.
ő: - Ugyanolyan szemétláda vagy mint az anyád!
én: - Ja. Pedig te neveltél. Talán nem kellett volna öt éven át bezárva tartanod és agyonverned. Lehet, hogy akkor volna is miről beszélgetnünk. Na húzz el innen szépen.
(Negyed órás verbál box múltat sűrűn felemlegetve.)
Apám kivonult és búcsúzásképp egyszer még hátrafordult, majd a következőt mondta:
- Mennyé' akko' a gecibe!
- Oké. Csak el ne felejtsd, amit most mondtál.
Ajtó bevág.
Egy gonddal kevesebb.
jajj.... Már az előzőhöz is akartam írni.... Most inkább nem írnék apádról, de úgy általánosságban igen.
VálaszTörlés32 év alatt rájöttem, hogy az emberek nagyrésze ostoba. A legrosszabb az, ha ostobaság szorgalommal párosul... Annál mégrosszabb az, ha valaki azt gondolja a bármi joga van más életébe bele szólni... és ennnél is szarabb ügy, ha meg van győződve arról, hogy igaza van....
Épp a minap hallgattam egy rádió műsort, ahol gyerek orvos fogadja a telefonokat: Aggódó nagymama: (sűrítve) A pici unokájának izzad a lába. Nagyon. A fiának már többször mondta, hogy győzze meg azt a nőt aki gyerekének az anyja, hoyg vigyék orvoshoz a babát. Nem vitték... Orvos: -Mondjon még többet erről a panaszról! Mama: -Nem tudom, hogy köze lehet-e hozzá de vejem anyja depressziós, és még "diliházban" is vót... (Tehát azért izzad ababa lába mert a kicsi fia rossz családba házasodott...) (...) Az orvos: És mikor izzad a pici lába? Amikor nálam van a baba, mert állítólag az "annyánál' nem izzad, de ezt csak a fiam mondja... Orvos: Hány zoknit húz a lábára? Mama: ?? Kettőt, hogy meg ne fázzon a pici ebben a szeles időben... Orvos: Vegye le a zoknit, következő hallgató....
Ez így volt....
Tudod, a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Képzeld milyen lehet, amikor ez az ember rosszat akar...
VálaszTörlés