2010. május 25., kedd

Gyors fohász

Gauda Istenség,
ki vagy a sajtmennyekben,
kérlek segíts te énnekem,
teljen el hamar a következő 12-14 óra,
és legyen itt végszóra,
egy adag gauda sajtos pogácsa,
mi emésztésem beindítja.
De kurva gyorsan. A Daubnerből.
Köszi.

Mostmár sokkal jobb.

A keserű só megtette beleket nem kímélő hatását. Egész délután és este a mosdóba rohangáltam. A holnapi vizsgálat miatt szükséges. Nem tudok elaludni. Rettenetesen félek a CT eredményétől. Nem fantáziálok, csak azt tudom, egyre többször fáj a hasam. Visszanézve az eddigi papírkupacot a gasztrodokitól már egy éve is ugyanezek voltak a gondjaim... hasi fájdalom, hasmenés. Az agymenésen túl. Most egyszerűen csak félek. Már van miért élni, biztosan azért. Amíg csak egyedül voltam, nem féltem semmitől. Amint valaki fontos lett számomra, már értelmet nyert a lét, többnyire ilyenkor jött elő a pánik és a hipochondria. Legalábbis az elmúlt években. Most itt van Luca és nem tehetem meg, hogy szarul legyek. És tényleg, ahogy rám mosolyog, elmúlik mindenféle rossz érzésem, gondom, bajom.

Takony az idő, kint szakad az eső. Nemrég lett vége az Afrikai szeretők c. filmnek. Ritka jó darab, érdekes sztori, oltári kontraszt. Korábban már hallottam róla, ponyvának gondoltam - egy-két hete kaptam meg a könyvet Timitől és Attilától -, mostmár biztosan elolvasom majd. Magunkra ismertem. Danira és rám. Ő a törékeny európai nő, én az afrikai harcos férfi. Éljen az álmatlanság.

Luca sem alszik valami szuperül, nagyjából másfél, két óránként felsír. Bemegyek, megsimogatom a fejét, elmondom neki mennyire szeretem és alszik is tovább. Nagyon édes. Már igazi kisgyerek. Kifejező minden mozdulata. Ma például sírva vágta magát földhöz, mert nem kapta számára megfelelő tempóban a tejpépet. A kis zsarnok. :) Anyukám szokta volt mondani, este aludni kell, nem agyalni, mert az éjszaka rossz tanácsadó. Hát persze, de lassan hajnal lesz, így ér?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése