Sűrű volt a napom. Reggel endokrinológusnál jártam, vettek vért. Endoki néni egy tündér. Körzeti orvost is megnéztem, már hiányzott a fehér köpeny és Marika, az asszisztens kedves csipogása. Itt kaptam egy sürgős beutalót a kardiológiára, ahová később ellátogattam. Ott annyira megkedveltek és megbíztak bennem, hogy azon nyomban kaptam ajándékba egy szépséges kütyüt, amit hétfő reggelig ajánlottak magamon hordanani. Bekapcsolt állapotában természetesen.
Kábé fél órával később az anyósom,... illetve már nem az, mindenesetre Dani anyja - és ez biztos - kezdett telefonos családirtásba. Nem értette, hogy a fia mit keres itt, amikor mi szakítottunk, ott meg gőzölög a meleg ebéd. Ennél a pontnál durrant egy nagyot az agyam és felhívtam a nőt, aki letette a kagylót, amikor abba beleszóltam. Pedig nem kurvaanyáztam, csak köszöntem és bemutatkoztam. Biztos rossz volt a sorrend.
Aztán következett egy csodaszép, közös etűd Danival, amit vinnyogva ordítottam végig, mire ő sem sajnálta kiereszteni mesés hangját. Gyerek könnyeit áztatva kiabált eközben. Csodás. Ha anyám látott volna, biztosan ráordít az elő-előtőrő hiperállatra és azt ütlegelve kirángat belőle. Még soha, de soha nem voltatm ennyire ideges. Még akkor sem, amikor apám sok éves verése után először ütöttem vissza. Már különben is szakítottunk, de ennek a vén urnának ez sem volt elég. Mostantól két hetente találkozunk, ahogy a láthatás egyébként is szabályozott.
Nem baj. Heppiend a vége. Hiszen:
- RSZBK (ez egy mozaikszó) visszakapta fiacskáját,
- nincs több feszkó.
Mindenki boldog.
Nyugi, a kriptaszökevényt inkább engedd el, bár nem könnyű.
VálaszTörlésDanit meg sajnálom, hogy még mindig ezt a lélektelen védernyőt érzi a magáénak, s nem tud kiállni a gyerekéért. Ha
Dani ki tud állni a gyerekéért. Csak családjáért nem.
VálaszTörlés